Fordítások keresése

Találatok száma: 36512

Sally

Mindketten elmegyünk Bretagne-ba a sorsunkat elrendezni
Ezt mondta Loïc Sallynak néhány évvel ezelőtt
Ezért úgy döntöttek, hogy elhagyják Párizst Quimper felé
Azontúl Hadrianus fala szép, de úgy tűnik,
 
Az ő álma kölyökkora óta
Az, hogy tengerésszé legyen
Ahogy követték szeretetből egymást, nem lehetett őket szétválasztani
 
Az ő álma kölyökkora óta
Az, hogy tengerésszé legyen
Az emeleten Sally és Loïc összefonódott, és ők elmentek
 
Már egy éve, hogy együtt költöztek
Egyszer sem bánták meg
Nem törődtek a múlttal
 
Közben Loïc talált munkát egy vonóhálós halászhajón
Most már biztosan tengerész volt, és a legjobb kereskedő
 
De Sallyt nem ismerte senki
Nagyon elhagyatottnak érezte magát
Egyedül élt, és egyformán teltek napjai
De Sallyt nem ismerte senki
Nagyon elhagyatottnak érezte magát
Egyedül maradt, unatkozott, és sírással töltötte napjait
 
Tehát minél több év telt el, Sally annál jobban megbánta
Hogy egyszer elhagyta a barátait és az elmúlt életét
 
Ezért amikor visszatért Loïc, úgy döntött, hogy elmondja neki,
A tényt előadta, de amaz néma maradt, és elment dolgozni
 
Sally megosztotta a fájdalmát, és a szeretetét amit adott
De az ő baja súlyosabb lett, és ez nem tarthat tovább
Sally megosztotta a fájdalmát, és a szeretetét amit adott
De az egyedül maradt Sally elfáradt, és ezért ő elment
 
Sally megosztotta a fájdalmát, és a szeretetét amit adott
De az ő baja súlyosabb lett, és ez nem tarthat tovább
Sally megosztotta a fájdalmát, és a szeretetét amit adott
De az egyedül maradt Sally elfáradt, és ezért ő elment
 

Ma Éjjel a Levegőben

Versions: #1#2
Érzem, hogy ma éjjel a levegőbe emelkedik, ó Uram
Egész életemben erre a pillanatra vártam, ó Uram
Érzed, hogy ma éjjel a levegőbe emelkedik, ó Uram, ó Uram?
Nos, ha azt mondanád fuldokolsz, nem segítenék rajtad
Láttam már ezelőtt az arcod, barátom, csak azt nem tudom, hogy te ismersz-e engem
Nos itt voltam és láttam mit tettél, a saját szememmel láttam
Szóval letörölheted magadról azt a vigyort, tudom hol voltál
Az egész egy rakás hazugság volt
És érzem, hogy ma éjjel a levegőbe emelkedik, ó Uram
Egész életemben erre a pillanatra vártam, ó Uram
Ma éjjel a levegőben érzem, ó Uram, ó Uram
És én egész életemben erre a pillanatra vártam, ó Uram, ó Uram
Nos, emlékszem, emlékszem, ne aggódj, hogyan is felejthetném el
Ez volt az első és egyben az utolsó alkalom is mikor találkoztunk
De tudom miért hallgatsz még mindig, ó nem, nem csapsz be
Bár a kín nem mutatkozik, a fájdalom ugyancsak még mindig nő
Ez nem idegen számunkra
 

Hajnali 5:06 (Minden Idegen Szemében)

[Pincérnő:]'Helló, kér egy csésze kávét?'
[Vevők:]'Hé, halkítsd le az a kibaszott zenegépet
Le akarod halkítani azt a zenegépet... túl nagy a zaj'
[Pincérnő:]'Elnézést, szeretne egy csésze kávét?
Ok, tejszínnel és cukorral? Rendben.'
 
Autópálya pihenőkben és hamburgereseknél
Cadillac limuzinokban
A divatjamúltak és nyalizók
Cégénél
És alvó alakok a járdákon
Könyvtárakban és vasútállomásokon
Könyvekben és bankokban
A történelem lapjain
Öngyilkos lovastámadásokban
Felismerem
Önmagam minden idegen szemében
 
És kerekesszékekben az emlékműveknél
Metrók és ingázó balesetek
Lelki gondozásban és megyei bíróságokon
Húsvéti vásárokon és tengerparti nyaralóhelyeken
Szalonokban és városi halottasházban
Mentőcsónakok a kínai tengereken ábrázoló
Díjnyertes fotókon
Átmeneti sátorokban, ívfények alatt
Kirakodó lámpákon
Gumibélyegzők által elmaszatolt arcokban
Felismerem
Önmagam minden idegen szemében
 
És most, onnan, ahol állok
Ezen a dombon
Kifosztottam a medencéből
Körbenézek
Keresem az eget
Beárnyékolom a szemem
Majdnem vakító
És látom a félig emlékezett napok jeleit
Hallom a harangokat, amik egy különösen ismerős módon harangoznak
Felismerem
A reményt, ami a szemeidben lángol
 
Ez oh, annyira könnyű most
Ahogy itt fekszünk a sötétben
Semmi sem zavar, nyilvánvaló
Hogyan győzzük le a könnyeket
Amik azzal fenyegetnek, hogy kioltják
A szerelmünk lángját
 

Déjà Vu

Ha én lettem volna Isten
Újrarendeztem volna vénákat az arcon
Hogy még ellenállóbb legyenek az alkoholra és kevésbé hajlamosak az öregedésre
Ha én lettem volna Isten
Rengeteg fiút nemzettem volna
És nem tűrtem volna a Rómaiakat, hogy megöljenek akárcsak egyet
Ha én lettem volna Isten
A botommal és rudammal
Ha rábólintottak volna
Hiszem, hogy jobb munkát végeztem volna
 
Ha egy drón lennék
Idegen egeken járőrözve
Az elektromos szememmel útmutatást keresve
És a meglepetés ereje
Félnék, hogy otthon találok valakit
Talán egy nőt a tűzhely mellett
Kenyeret sütve, rizst főzve, vagy csak valami csontot párolva
Ha egy drón lennék
 
A templomok romokban
A bankárok egyre híznak
A bivalyok eltűntek
És a hegycsúcs lapos
A pisztrángok a folyókban minden hermafroditák
Balra hajlasz, de jobb felé sétálsz
 
És ez olyan érzés, mint a déjà vu
A nap lemegy és még mindig hiányzol
A szerelem árát számolva, ami elveszett
És a Golf-áramlatom alatt, kör alakú medencékben
Ott vannak a 99 centet érő iszákosok és bolondok
 

Madár Egy Szélviharban

Úgy árulkodsz, mint egy madár egy szélviharban?*
A veszteséged fájdalma beszivárog a tollaid közé, mint az eső?
A ketreced rácsai fájdalmasak vagy hideg az érintések?
A cirógatásaim túl finomak voltak?
Túlságosan szerettelek?
 
A kutya kaparássza az ajtót
A fiú megfullad a tengerben**
Összeomolhatok a padlódon?
 
A bolond ordít a tengerre
Összeomolhatok a padlódon?
Van szerep számomra a történetben?
 

Lonc

„Kelj fel, kelj fel,”
Mondta a harmat,
Ahogy hullik rám a tavaszi levélről.
 
A nyári szél sóhajtva panaszolja a
lelkek mélyén jól elrejtett titkokat
 
Liget erdők, kőris völgyek, őszi partok,
A téli hold a tengerbe süllyedt.
 
Elalvás előtt egy pillantás a csillagos égre,
Egy szippantás a gyönyörű lonc illatából,
„Jó éjszakát, jó éjszakát.”
 

Ez jó?

Ez jó? Ez jó?
Ez jó? Ez jó?
 
Toll van a férfi kezében
Egy papírdarab bámul vissza
Úgy tudna írni, mint egy férfi
Egy novellát, élete visszatérne a kerékvágásba
 
Talán egy dráma vagy egy vers?
De még mindig nem tudja
Látod az óra a fülébe
A szent csend eltűnik
 
Ez jó vagy rossz?
Nem mehetek tovább, nem mehetsz tovább
Ha igent mondasz, vagy ha nemet
Nem tudod hogyan és merre kell menni
 
Ez jó vagy rossz?
Nem mehetek tovább, nem mehetsz tovább
Ha igent mondasz, vagy ha nemet
Nem tudod hogyan és merre kell menni
 
Ez jó? Ez jó?
 
A nő megfordul és ránéz
Megpróbál érezni valamit, semmit se érez
De nehéz elköszönni
Mikor tudod hogy ez jó
 
Szóval ha nem minden az ahogy gondoltad
És egy barátság nem elég
Amikor élni akarsz
És megpróbálni feladni
 
Ez jó vagy rossz?
Nem mehetek tovább, nem mehetsz tovább
Ha igent mondasz, vagy ha nemet
Nem tudod hogyan és merre kell menni
 
Ez jó vagy rossz?
Nem mehetek tovább, nem mehetsz tovább
Ha igent mondasz, vagy ha nemet
Nem tudod hogyan és merre kell menni
 
Tudom, nem egyszerű dönteni
Megtalálni a saját irányod
Magas a kockázat, oh
De nem bújhatsz el
 
Ez jó? Ez jó?
 
Ez jó vagy rossz?
Nem mehetek tovább, nem mehetsz tovább
Ha igent mondasz, vagy ha nemet
Nem tudod hogyan és merre kell menni
 
Ez jó vagy rossz?
Nem mehetek tovább, nem mehetsz tovább
Ha igent mondasz, vagy ha nemet
Nem tudod hogyan és merre kell menni
 
Ez jó vagy rossz?
Nem mehetek tovább, nem mehetsz tovább
 

Mániákus bébi

Aranyos? Cuki? Szexi? Csinos? Menő? vagy Elegáns?
Hogyan támadjalak le téged ma?
Megvillantva az abszolút területem kontrasztját, ez egy gondolatpróba és hibafolyamat
De nincs semmi kétség, ki fogom sajátítani a tekintetedet
 
Reménykedj érte, kívánkozz érte, keress engem többet és többet
Minden úgy lesz, ahogy te akarod
Öltöztess át, változtass át, csinálj amit akarsz velem
És mindeközben ölelj szorosan!
 
Bébi fiú!
A rajongásom nem fog abbamaradni, szóval siess és rabolj el
Mondd, még csak nem is vagyok az álmaidban? Ki tükröződik a szemeidben?
Ha rá tudlak venni, hogy megfordulj és rám nézz, minden meg fogok tenni
Csak én vagyok a méltó párod, én egoista hercegem
 
Tudod, hogy csak te jársz a fejemben, szóval ne tettesd, hogy nem ismered az érzéseimet
Állítsd meg a fájdalmat a mellkasomban és törődj velem többet
 
Mániákus bébi!
Meg fogok fulladni ebben, szóval siess és vegyél ki
Tudod, hogy fülig szerelmes vagyok beléd, csak egy ember tükröződik a szemeimben
 
Miért vagy ennyire érzékeny? Miért lehetsz boldogtalan?
Vagy talán meg kellene próbálnom kikiáltanom ezeket az ésszerűtlen gondolatokat
Szeretlek! Szükségem van rád!
Csakis azért születtem erre a földre, hogy találkozhassak veled!
 

Bang Bang

Emlékszem amikor
Két gyerek voltunk
És ráfogtuk a pisztolyt
A hintalovakra
 
Bang, Bang én rád lövök
Bang, Bang te rám lősz
Bang, Bang és győzni fog
Bang, Bang aki megsebzi a szívet
 
Az évek elmúltak és aztán
Beleszerettünk egymásba
A mezőkön futottunk
És együtt tréfálkoztunk
 
Bang, Bang hogy nevessünk
Bang, Bang rám lőttél
Bang, Bang és győzni fog
Bang, Bang aki megsebzi a szívet
 
Bizony te nem tréfáltál
Amikor belelőttél a szívembe
A célzással nem tévedtél soha
Próbáld meg letagadni, ha tudod
 
Ma már nem szeretsz többé
Egy ütést éreztem a szívemben
Amikor azt mondtad nekem, hogy
Nem akarsz már többé velem lenni
 
Bang, Bang és itt maradtam
Bang, Bang sírni
Bang, Bang te nyertél
Bang, Bang többé nincs szívem
 
Amikor látom, ahogy körülöttem
A gyerekek játszanak
És úgy csinálnak mintha lőnének
Összeszorul a szívem
 
Bang, Bang látlak téged
Bang, Bang ahogy rám lősz
Bang, Bang azt a hangot
Bang, Bang többé nem felejtem el
 

Belefáradtam a mulatozásba

Vettem neked egy nyakláncot
Egy zsinóron a nevem első betűjével
Csak azért, hogy emlékezzél rám
 
Minden alkalommal, ha a tükörbe nézel
Én tudom,
Az én mosolyom olyan, mint egy néma film a fejedben
Én tudom,
Hogy telik az idő, amíg te és én mindig együtt leszünk mint arany és ezüst
egymáshoz tartozunk
Az ideális kombináció, mint a sajt és guava paszta.
Racionális és őrült - egyik sem létezhet a másik nélkül.
Semmi sem választhatja szét, amit Isten összekötött
 
Nem kell szenvednem, futnom üldözőim elől
És így a szívem valakinek a kezébe adtam
Minden, amire valaha vágytam, a boldog élet
Anélkül, hogy feladjam, hogy meg is maradjak
Belefáradtam a muriba, élvezni akarom a reggelt
Csókolózni akarok csupán kedvtelésből
Most csak téged akarlak, csak téged
 
Nem kell szenvednem, futnom üldözőim elől
És így a szívem valakinek a kezébe adtam
Minden, amire valaha vágytam, a boldog élet
Anélkül, hogy feladjam, hogy meg is maradjak
Belefáradtam a muriba, élvezni akarom a reggelt
Csókolózzak csupán kedvtelésből
Most csak téged akarlak, csak téged
 
Csak téged akarlak
Én tudom,
Az én mosolyom olyan, mint egy néma film a fejedben
Én tudom,
Hogy telik az idő, amíg te és én mindig együtt leszünk
mint arany és ezüst
egymáshoz tartozunk
Az ideális kombináció, mint a sajt és guava paszta.
Racionális és őrült - az egyik nem létezhet a másik nélkül.
Semmi sem választhatja szét, amit Isten összekötött
 
Nem kell szenvednem, futnom üldözőim elől
És így a szívem valakinek a kezébe adtam
Minden, amire valaha vágytam, a boldog élet
Anélkül, hogy feladjam, hogy meg is maradjak
Belefáradtam a muriba, élvezni akarom a reggelt
Csókolózzak csupán kedvtelésből
Most csak téged akarlak, csak téged (Most csak téged akarlak)
 
Nem kell szenvednem, futnom üldözőim elől
És így a szívem valakinek a kezébe adtam
Minden, amire valaha vágytam, a boldog élet
Anélkül, hogy feladjam, hogy meg is maradjak
Belefáradtam a muriba, élvezni akarom a reggelt
Csókolózzak csupán kedvtelésből
Most csak téged akarlak, csak téged ié
Most csak téged akarlak, csak téged ié ié ié ié ié
Most csak téged akarlak, csak téged ié
Most csak téged akarlak, csak téged ié
Most csak téged akarlak, csak téged
Annyira kívánlak
 

A vihar

Mesélj nekem az esőről, és ne a szép időről,
A jó időt fogcsikorgatva utálom ,
A gyönyörű azúrkék feldühít engem,
Mert a legnagyobb szeretet, ami nekem jutott a földön
A rossz időhöz tartozom, Jupiterhez tartozom,
Aki a viharos égből hullatott alá engem.
 
Egy novemberi estén, patadobogás a tetőkön,
Egy igazi mennydörgés, vad szelek süvöltése
Mindent megvilágított a tűzijáték fénye.
Kiugrott ágyából ahogy volt, hálóingben,
A szomszédasszony izgatottan kopogott az ajtómon (4)
Az én jószomszédi segítségemet igénybe venni.
 
„Egyedül vagyok és félek, nyissa meg, kérem,
A férjem odamaradt a kemény munkájában,
Mert ő kereskedő szegény szerencsétlen (5)
Kénytelenek kívül aludni, ha rossz idő van,
Azon egyszerű oknál fogva, hogy reprezentáljon
Mert ahol ő van, az a villámhárítók bemutató háza. '
 
Kész áldás a Benjamin Franklin találmánya,
Én akkor őt előbb óvatosan átöleltem,
A szerelem művelte tovább, ami azután következett!
Te, aki nagyban árusítod a villámhárítókat
Mit ültettél be a saját házadba?
A Hiba sokkal több mint halálos ...
 
Amikor a Jupiter mennydörgései másfelé tomboltak
A gyönyörű, miután végül elszálltak a félelmei
És teljesen visszanyerte a bátorságát,
Visszatért otthonába, hogy férjét megszárítsa
Randevúra hívott a rossz időjárású napokra,
Meg fog látogatni a következő viharban.
 
Ettől a naptól már nem néztem többé lefele,
Annak szenteltem az időmet, hogy az eget fürkésszem,
Folyton a felhők mozgását figyeltem,
A horizontot figyeltem, lestem az esőfelhőket
A tekintetemmel a gomolyfelhőket kerestem
De ő soha többé nem tért vissza.
 
Az ő jó ember férje annyi üzletet kötött,
Azon az emlékezetes éjszakán értékesített vasakból,
Hogy milliomos lett belőle
És az következett, hogy mindig kék volt az ég,
Bolond vidék az, ahol soha nem esik az eső,
Ahol nem ismert a mennydörgés.
 
Isten ments hogy én panaszra menjek hozzá
Beszélgetni az esőről, a régi nagy időről
Az ember fejében kavargó gondolatokról
Mondd meg neki, néhány villámcsapás halálos
Hogy az én szívem kedvese hagyott egy rajzot
Egy kis virágról, amely őrá emlékeztet engem ...
 

Esés

Folyton be- és kiesek
Az irántad érzett
Szerelemből
Néha szeretlek
Néha elszomorítasz
Néha jól érzem magam
Időnként kihasználva érzem magam
Téged szeretni, drágám,
Olyan összezavaró nekem
 
Folyton be- és kiesek
Az irántad érzett
Szerelemből,
Sohase
Szerettem mást
Úgy ahogy téged
Szeretlek
 
Oh, oh, soha
Nem éreztem még így
Hogy adhatsz ennyi örömöt
És okozhatsz ennyi fájdalmat?
Mikor már azt hiszem
Többet elviseltem mint amennyit egy őrült elviselt volna
Újra elkezdek
Szerelembe esni veled
 
Folyton be- és kiesek
Az irántad érzett
Szerelemből,
Sohase
Szerettem mást
Úgy ahogy téged
Szeretlek
 
Most bébi
Én, én, én, én
Esek
Én, én, én, én
Esek
E-e-esek
 
Folyton be- és kiesek
Az irántad érzett
Szerelemből,
Sohase
Szerettem mást
Úgy ahogy téged
Szeretlek
 
Be- és kiesek
Az irántad érzett
Szerelemből,
Sohase
Szerettem mást
Úgy ahogy téged
Szeretlek
 
Be- és kiesek
Az irántad érzett
Szerelemből,
Sohase
Szerettem mást
Úgy ahogy téged
Szeretlek
 

Rímek LIII

Visszatérnek az éjfekete fecskék,
fészket rakni mind erkélyedre száll,
és szárnyukkal ablakodon kopogva
játszik a fecskepár.
 
De ők, kiket szépséged megigézett,
és úgy vélték, hogy tovaszállni kár,
azok, akik nevünket megtanulták...
nem térnek vissza már!
 
Visszatérnek a jerikói rózsa
indái, kertfalad rügyfödte vár,
virágok nyílnak, oly gyönyörűszépek,
kelyhükben fénysugár.
 
De ők, akiken harmat csöppje rezgett,
s mi csodáltuk, bévül remegve bár,
hiszen szirmukról a nap könnye csordult...
nem térnek vissza már!
 
Visszatérnek az égő, szerelmes szók,
hallod őket, visszhangjuk visszajár,
mély álmát szíved elhagyja, mint fészkét
a költözőmadár.
 
De némán, megbűvölten, térdre rogyva,
mint aki Isten igenjére vár,
ahogyan én szerettelek... jegyezd meg,
nem szeret senki már!
 

Ernyedt gyönyör (A tizenkét gyönyör)

Az este könnyű nyestecset-vonása
rejtekünk halk békéjét fénybe vonta,
s a berillzöldet lustán árnyékolva
burkolta elmosódó violába.
 
Hatalmas hold gurult a lombos ágra,
a gallyak titka mélyült és egy pók a
lengő szál végén megigézve fonta
a kerek holdat rezge hálójába.
 
Az égre, mint kínai paravánra,
hímződött denevérek furcsa szárnya;
s csak vértelen térded fehérlett már kint
 
ernyedt gyönyört susogva s meztelen,
míg lábainknál egy folyónyi jácint
futott a halál felé nesztelen.
 

Elveszett a szerelmed nélkül

Elveszve és teljesen egyedül
Mindig azt hittem, hogy egyedül is boldogulok
De mióta elmentél, alig tudom végigcsinálni a napot
A könnyeim útban vannak
És szükségem van rá, hogy maradj
 
Barangolok az éjszakán keresztül
És kutatom a világot a szavakért, amik rendbe hozzák ezt
Csak azt akarom, ahogyan régen volt
Veled, itt, közel hozzám
El kell érnem, hogy lásd
 
Hogy elveszett vagyok a szerelmed nélkül
Az élet nélküled nem éri meg a fáradtságot
És olyan reménytelen vagyok, mint egy hajó kormány nélkül
Egy érintés, érzés nélkül
Nem tudom elhinni, hogy ez igazi
De egy nap, hamarosan, fel fogok ébredni
És rájövök, a szívemnek nem kell összetörnie
 
Igen, elveszett vagyok a szerelmed nélkül
Az élet nélküled nem éri meg a fáradtságot
Csak azt akarom, ahogyan régen volt
Szükségem van rád, itt, velem
Oh kedvesem, nem látod
Ha már szerettünk egyszer
Még egyszer újra visszakaphatjuk
 

Papír korona

Egy papír korona
És egy üvegszív
Egy rongyos köntös
És egy hamu királyság
Egyedül sétált
Soha nem nézett vissza
 
A történet a királynőről
kinek kastélya elsüllyedt a tengerben
Meg fogja csinálni
 
De sosem lesz ugyanaz
Lenézett
A megmaradt hegekre
De megtartottad a földed
Amikor a királyságod lángokban állt
 
Mert ez a történet egy királynőről
kinek kastélya elsüllyedt a tengerben
Tudni, hogy nem lehet senki
Egy király eljön és megmenti a királynőjét
 
Minden, ami kellett neki
Minden, amit szeretett volna
Minden, amit megtalált
Minden ami ő
És ami ő valaha volt
Veszélyben van
 
Mert senki sem szeret
Mikor túl magasra építed a falaid
Mert senki sem szeret
Mikor túl magasra építed a falaid
 
Kinézett
A bent lévő háborúból
Kisikított
Mert senki sem élte túl
De amikor egyedül vagy
Vársz és elbújsz
 
Mert ez a történet egy királynőről
kinek kastélya elsüllyedt a tengerben
Tudni, hogy nem lehet senki
Egy király eljön és megmenti a királynőjét
 
Minden, ami kellett neki
Minden, amit szeretett volna
Minden, amit megtalált
Minden ami ő
És ami ő valaha volt
Veszélyben van
 
Mert senki sem szeret
Mikor túl magasra építed a falaid
Mert senki sem szeret
Mikor túl magasra építed a falaid
 
Nincs senki
Aki elég erős
Hogy megmentse a szerelmed
Nincs tündérmese
Nincs tündérmese
 
Minden, ami kellett neki
Minden, amit szeretett volna
Minden, amit megtalált
Minden ami ő
És ami ő valaha volt
Veszélyben van
 
Mert senki sem szeret
Mikor túl magasra építed a falaid
Mert senki sem szeret
Mikor csapdába ejted magad belül
 

Őszi dal tavasszal

Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem!
Nem sírok már, ha sírni vágyom,
s ha sírok, észre sem veszem.
 
Szívemnek isteni regénye
sok páros próbát tett velem.
Élt egy leány, egy drága lény e
könnyes világban idelenn.
 
A tiszta hajnal nyílt szemében,
ha mosolygott, virág fakadt.
Az éj s a bánat szőtte ében
fürtjeihez a szálakat.
 
Kisfiú voltam, gyáva, méla
s a hermelines szerelem
Heródiásra, Saloméra
találtatott benne velem...
 
Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem!
Nem sírok már, ha sírni vágyom
s ha sírok, észre sem veszem...
 
De csókosabb volt és enyelgőbb
s felejtetőbb a második,
s a láz, ha ő szította fel, hőbb,
mint ifjú szív ha álmodik.
 
Mert gyöngédségben dús szerelme
érzéki tűzzel egyesült
s keblén a peplon szűzi selyme
egy bacchánsnő testén feszült.
 
Mint kisdedét, úgy vette ölbe
s dajkálta lelkem álmait...
Szegény árvát aztán megölte,
hogy elfogyott a fény, a hit...
 
Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem!
Nem sírok már, ha sírni vágyom
s ha sírok, észre sem veszem.
 
Egy másikat csak szenvedélye
vont martaléka, szám felé
s fogát szívembe vágva mélyre,
tébolyodottan mart belé.
 
Egy észveszejtő szédületben
keresve minden földi célt,
ölelésében lüktetett benn
minden, mi élt és halni félt.
 
Így álmodott egy mindig élő
Édent a gyarló test körül,
felejtve, hogy ha majd a tél jő,
az a testen sem könyörül...
 
Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem.
Nem sírok már, ha sírni vágyom
s ha sírok, észre sem veszem.
 
S a többi mind! Ahány vidéken,
bármely földrészen is lakott,
vagy versek tárgyát adta nékem,
vagy lelkemben nyert alakot.
 
A szép királylányt nem találtam,
ki szomorún várt valahol.
Kemény az élet. Nyomja vállam.
Királyleányt már más dalol.
 
De múlhatnak a tompa évek,
nyugtot szívemnek egy se hoz;
ősz hajjal is még visszatérek
a rózsakert friss fáihoz...
 
Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem...
Nem sírok már, ha sírni vágyom
s ha sírok, észre sem veszem...
 
De arany hajnal a világom!
 

Végzet

Boldog a fa, mely nem érez, miként mi,
s még boldogabb a kő, mely nem kutat,
mert nincs nagyobb átok, mint élni, élni,
s a legnagyobb kín itt az öntudat.
 
Létezni s mit se sejteni, iszonnyal
remegni attól, hogy voltunk, leszünk
és hogy holnapra meghalunk bizonnyal,
az életet viselni, mit eszünk
 
alighogy ösmer, a halált, cudar búnk,
a testünk, fájó, eleven övünk,
a sírt, amely úgy néz ránk, mint a partunk
és nem tudni, hogy hova tartunk
és hogy honnan jövünk!
 

Befecskendezett szerelem

Elhozod
A fényt
Az én
Legsötétebb oldalamba, bébi
 
Azon a napon
Az éj
Szétvált
Hogy gyógyítsa az oldalt, ó
 
Téged érdekel
Te életre keltesz
Te levetkőztetsz
Felgyorsítod a szívverésem
 
A szerelmed
Újjáéleszti a lelkemet
És tudom
Az egészet fogod választani
Mindenek felett
 
A szemed egy jó tükör
Nézz a lepel alá
A szerelem
Mindenek felett áll
 
Biztonságban vagyok
A kezedben
Menjünk el
A szélek szétnyílnak
 
A szerelmed
Újjáéleszti a lelkemet
És tudom
Az egészet választod
Mindenek felett
 
Mutasd meg a fényforrást
Érintetté válok
Egy fehérség izzása
Az, amit kinyomoztam
 
Újra érzem, hogy élek
Ez egy visszavert világítás
Befecskendezett szerelem, befecskendezett szerelem
 
A szerelmed
Újjáéleszti a lelkemet
És tudom
Az egészet választod
Mindenek felett
 
A szerelmed
Újjáéleszti a lelkemet
És tudom
Az egészet választod
Mindenek felett
 

Kijelentések

Karma karma gyere és táncolj velem
Olvass a hazugságok között és engedj szabadon
 
Képzeld el a vég kezdetét
És soha többé nem kell beszélnünk
 
Nem kell nekünk a kiutad
Nem kell nekünk a kiutad
Nem kell nekünk a kiutad
 
A szavak vágnak de nem érdekel mennyire fáj
Redőny a vaknak
Nem hallom üres szavaidat
 
Nem kellenek nekünk
Nem kellenek nekünk
 
Kijelentések
 
Kijelentések
 
Szűz Mária próbáld igaznak tartani
Spórold meg imáidat a békéért és hagyj minket gyógyulni
 
Megtettük a tőlünk telhetőt de te mást mondasz
Háborúra készülünk a Paradicsomban
Miért
 
Nem kell nekünk a kiutad
Nem kell nekünk a kiutad
Nem kell nekünk a kiutad
Nem kell nekünk a kiutad
 
A szavak vágnak de nem érdekel mennyire fáj
Redőny a vaknak
Nem hallom üres szavaidat
 
Nem kellenek nekünk
Nem kellenek nekünk
 
Kijelentések
 
Kijelentések
 
A szavak vágnak de nem érdekel mennyire fáj
Redőny a vaknak
Nem hallom üres szavaidat
 
Nem kellenek nekünk
Nem kellenek nekünk
 
Kijelentések
 
Kijelentések
 
Nem kellenek nekünk
Nem kellenek nekünk
 
Kijelentések
Nem kellenek nekünk
Kijelentések
 

Nincsenek viszlátok

Talán egy nap láthatlak
Mosolyoghatunk és integethetünk, és rendben lesz
Talán egy nap békés lesz
Lehetünk barátok a nehézségek nélkül, amiket magában hord
Mikor elkezdünk beszélni
Igen, megbántottalak és megbántottál
Igen, csináltunk pár dolgot amit soha nem vonhatunk vissza
És erőlködtünk csak hogy megjavítsuk
De jobban összetörtük
És így gondolom néhány dolog nem arra van hogy sokáig tartson
Túl sokat kérek?
 
Ma estére
Szeressünk mintha nem lennének viszlátok (nincsenek viszlátok)
Csak ma estére
Tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne (rendben lenne)
Miért ne tartsuk egymást, használjuk egymást, suttogjunk kis hazugságokat?
Csak ma estére
Szeressünk mintha nem lennének viszlátok (nincsenek viszlátok)
 
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok, eh
 
Egy sötét szobában
Nem kell látnunk az igazság fényét köztem és közted
Maradhatunk vakok ez időben
Hadd mondja el a testünk amit soha nem tudunk kommunikálni
Még úgy is, hogy túl késő
 
Ma estére
Szeressünk mintha nem lennének viszlátok (nincsenek viszlátok)
Csak ma estére
Tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne (rendben lenne)
Miért ne tartsuk egymást, használjuk egymást, suttogjunk kis hazugságokat?
Csak ma estére
Szeressünk mintha nem lennének viszlátok (nincsenek viszlátok)
 
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok, eh
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok, eh
 
Talán egy nap látlak
Csak mosolyogj és integess és jó lesz
 
Ma estére
Szeressünk mintha nem lennének viszlátok (nincsenek viszlátok)
Csak ma estére
Tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne
Miért ne tartsuk egymást, használjuk egymást, suttogjunk kis hazugságokat?
Csak ma estére
Szeressünk mintha nem lennének viszlátok (nincsenek viszlátok)
 
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok, eh
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok
Nincsenek viszlátok, eh
 

Cirkuszi Szörnyeteg

Az idő halott és eltűnt, a Műsornak folytatódnia kell.
Itt az ideje a felvonásunknak.
Mind sikoltozik miattam, nem láthatnak engem,
Ez a függöny elrejt.
Egy csodálatos ajándék, annyira gyors és sebes,
Csodálatos voltál.
Egyedül nem tudok, Elkezdenek kántálni
Miért nem vagy itt?
 
Rám vigyorogva, letérdelek
Hallani akarnak engem, 'ő' miért nem látja?
Látni akarlak. Muszáj látnom téged.
Látnom kell. Mi történt veled?
Felmegyünk a színpadra. Ugrálnak, hogy felidegesítsenek.
Miért nem vagy itt? 'Ő' miért van oly' közel?
'Ő' azt akarja, hogy énekeljek. Én csak nem tudom elhozni...
Azt mondom, 'Ő' nem te. Mi mást tehetnék?
 
(Kórus)
Saját, néma, nyomorúságos dalát énekelve,
Egy szörnyeteg csapdába esve fekszik saját rémálmában.
Ő egy zsarnok. Kiereszt egy kérést.
'Miért kellett neki teljesen egyedül hagynia?'
Idekötve, hogy nekünk énekeljen. Egy értéktelen szörnyeteg
Sosem lát minket. Megvet minket.
Hasztalanul fekszik. Elkezdünk kiabálni
'Hé, kelj fel, te értéktelen Cirkuszi Szörnyeteg!'
 
Egyedül fekszem. Tudhattam volna
El kellett volna hagynod
'Ő' rám mosolyog. Nem látom, miért van 'ő' a helyeden
Nem tudják megmondani nekem, miért köszöntél el pont a felvonásunk előtt.
Az a két fiatal oroszlán minden olyan vicces volt.
Nekik miért kellett menniük?
 
Rám üvöltve, letérdelek
Mi történik? Hallom, ahogy énekeltek
Nem fognak engedelmeskedni, félre lettek vezetve
Foglak még látni téged? Látnom kell téged.
Bepánikolok és elmenekülök. Mindketten megragadnak
A földre esek. Nem hallok semmit.
Felnézek és látom, nem vagy velem
Egyedül vagyok? Hova mehettél?
 
(Kórus x3)
 

Fétis

[Verse 1: Selena Gomez]
Vidd el vagy hagyd
Bébi, vidd el vagy hagyd
De tudom hogy nem fogod hagyni
Mert tudom hogy szükséged van rá
A tükörbe pillanok
Amikor a tükörbe pillantok
Bébi, értelmet nyer
Miért akarsz közelebb lenni
 
[Pre-Chorus: Selena Gomez]
Nem vagyok meglepve
Együtt érzek, ah
Nem tudom megtagadni
A vágyad, ah
 
[Chorus: Selena Gomez]
A szerelmem a te fétised
Ellöklek, de te azonnal visszajössz
Nem látom az értelmét, hogy hibáztassalak
Ha én lennék te, én is így tennék
 
[Verse 2: Selena Gomez]
Eléred határod
Mondd, elérted a határod
Túl vagyunk a határodon
De tudom, nem tudsz itt hagyni
Van valami bennem
Ami megfogott téged
Elkapott, lenyomott és kifordított mint egy origami
 
[Pre-Chorus: Selena Gomez]
Ne vagyok meglepve
Együtt érzek, ah
Nem tudom megtagadni
A vágyad, ah
 
[Chorus: Selena Gomez]
A szerelmem a te fétised
Ellöklek, de te azonnal visszajössz
Nem látom az értelmét, hogy hibáztassalak
Ha én lennék te, én is így tennék
 
[Verse 3: Gucci Mane]
Ahogy mész, ahogy beszélsz
Téged okollak, mert ez mind a te hibád
Keményen játszol, ne koptass le
Keménynek akarsz látszani, de tudom hogy szelíd vagy
Te vagy a fétisem, tudom
Az összes pletyka ami szárnyra kapott
Akár adhatunk is a pletykák alá
Mert azt mondják már megtettük
Hívj Guccinak ha bármikor szükséged van rám
South Beachen leszek, egy csillogó tetőn
Rendeljünk gyámántokat, Aquafina
Legyél kék bikiniben
 
[Chorus: Selena Gomez]
A szerelmem a te fétised
Ellöklek, de te azonnal visszajössz
Nem látom az értelmét, hogy hibáztassalak
Ha én lennék te, én is így tennék
 

múló idő

Versions: #1#2#3#4
fekszem az ágyon az óra ketyeg
az eszemben jársz
zavart, meddő korokra találsz
nincs semmi új
fülledt lompos éjjelek
tele kopott bőröndök
korhadó porladó emlék
rohanó idő
 
néha előttem az arcod
túl messze szaladtam
kiáltasz felém de nem hallom
mit mondasz
szólj hát végre
szédülök
a mutató egyre jár
 
ha hiányzom keress, elhoz a velünk
múló idő
ha gyönge vagy botorkálsz, segít az értünk
múló idő
ha hiányzom keress, elhoz a velünk
múló idő
ha gyönge vagy botorkálsz segít az értünk
múló idő
 
arcom nyeli a sötét
szürke lesz
az ablakon figyeled a napot
kösz jól
titkok tűntek el
s a trombiták dalukba csapnak
 
ha hiányzom keress, elhoz a velünk
múló idő
ha gyönge vagy botorkálsz, segít az értünk
múló idő
 
ne siess
pörög az idő
lassulok
 
ha hiányzom keress, elhoz a velünk
múló idő
ha gyönge vagy botorkálsz, segít az értünk
múló idő
ha hiányzom keress, elhoz a velünk
múló idő
ha gyönge vagy botorkálsz segít az értünk
múló idő
 
fordította Gaál György István
 

Egyszerű

Versions: #1#2
Egyszerű, egyszerű,
kitépni a szívedet,
hogy egyedül lehess.
Egyszerű, egyszerű,
kitépni a szívedet,
hogy egyedül lehess.
Egyszerű, egyszerű …
 
Egyszerű, egyszerű,
levetni a zablát,
hogy szabad lehess.
Egyszerű, egyszerű,
összetörni, amit óvtál,
hogy elmondhasd, elengeded.
Egyszerű, egyszerű …
 
Ó, egyszerű, egyszerű,
felégetni mindent,
hogy erőszakkal felejts.
Egyszerű, ó, egyszerű,
felégetni mindent,
hogy erőszakkal felejts.
Egyszerű …
 
Egyszerű, egyszerű,
kitépni a szívedet,
hogy egyedül lehess.
Egyszerű, egyszerű,
kitépni a szívedet,
hogy egyedül lehess.
Egyszerű, egyszerű …
 

Soha többé egyedül

Én ma téged vártalak
De hiába, nem láttalak
Nem nem nem
Ma szükségem lett volna rád
Hát akkor hova mentél?
Azt mondtad hogy hívjalak fel
Azt mondtad, ott leszel
És bár nem láttalak téged
Ott vagy-e még?
 
[Refrén:]
Kiáltottam, de nem kaptam rá választ
És nem tudtalak magam mellett érezni
Ki fogok tartani, ameddig csak tudok
Ha itt vagy én soha nem vagyok egyedül
 
És habár nem láthattalak meg téged
És nem tudom megmagyarázni, hogy miért
Olyan mély, mély bennem a meggyőződés
Elválaszthatatlan része vagy az életemnek
 
Minket nem lehet különválasztani
Mert te nekem egy részem vagy
És bár számomra láthatatlan vagy
Szeretnék bízni a látatlanban
 
[Refrén:]
 
Minket nem lehet különválasztani
Mert te nekem egy részem vagy
És bár számomra láthatatlan vagy
Szeretnék bízni a látatlanban
 

Valami hiányzik

Talán valami hiányzik az életemből?
Miért meredek gyakran némán a távolba?
Talán valami hiányzik az életemből?
Néha úgy elszorul a szívem...
 
Olyan egy dolog ez, amit nem könnyű szavakba önteni
Nem tudok megszabadulni tőle, sem lemondani róla
Valami talán hiányzik az életemből? Nem értem...
Nézd itt a teám és a cigarettám is, mindenem megvan.
 
És ha hátrahagynám a megállót, mint egy dolmuş*
Vagy mint akit a hátsó ülésen felejtettek
Ha papucsban jönnék eléd
És a végén rátalálnék a szerelemre
 

Hiábavaló csilingelés

Sokkal jobban fáj, mint a papír, ha belehasít az ujjadba
A bűntudat nyomot hagy, nem múlik csak úgy el
Ami a szívemen, az a számon
A józan eszem már régen elhagyott
 
A fülemben számtalan hiábavaló apró csilingelés*
Csak nem rám gondol éppen valaki? Azt hiszi, szeretem
Régen hátrahagytam mindent, elsöpörtem a múltat
Az arcára sem emlékszem már
 
Hát van a szívemnek olyan része, amit ne tört volna össze?
Valamiért mást tesz, mint amit mond
A hazug embert előbb-utóbb úgyis utolérik...**
Hagyjátok, hadd higgye azt, hogy ő nyert
 

1001 éjszaka

Tegnap, az tegnap
Ideje búcsúzni
A vesztes szívék tevés úton járnak? Ne sírj
A történelembe elvitorláznak
A végzet szárnyain
És akkor lészál az éj, miközben hull az égből
A keleti eső.
Mond nekem szerelmem, hogy enyhülni fog a fajdalom
És akkor tudom, hogy ugyanazt érzel.
 
Ezer és egy éjszaka
Ez egy tündér mese, amikor mellettem vagy
Ezer és egy éjszakát
Ígérek szerelmem, a te örömödre.
 
Ezer és egy éjszaka? voltunk a mennyben
Ezer és egy éjszaka? egy rejtély
Ezer és egy álom? Ez öt, kettő, hét
A szeretet a kulcs? Szezám tárulj
Ezer és egy éjszaka.
 
Tegnap, az tegnap
Az ido jón és megy,
Az emlékek elhalványulnak? tudod.
A szerelem olyan, mint egy fantázia
A magányos könnyek véget nem érnek
Ha elveszíted a legnagyobb álmot? ó, nem.
A keleti hold
Azt mondta nekem, hogy a szerelem hamarosan eljön
És a szívem összhangban lesz.
 

Darabokban

Nincs órám, így nem tudom pontosan mikor is történt
Talán egy-két pohár sör és borral ezelőtt
Hogy is van ez, hogy az idő egyszerűen nem telik
Mégis évek és életek járnak el felettünk
Olyan vagyok, mint egy gazdátlan bőrönd egy repülőtéren
Vagy mint egy üres úszómedence ősszel
Hát szégyen az, ha valaki még mindig boldogságra vágyik
Na de mindegy, úgyis holtfáradt vagyok
 
Ma van a születésnapom
Részegen gyászban vagyok
Egy bárpultnak támaszkodva*
Annyi éves lettem, mint apám volt, amikor elhunyt
Ma van a születésnapom
A szavak a torkomon akadnak, fojtogatnak**
A körülöttem lévő életek mind...
 
Darabokban, darabokban hevernek
 
Kimerült vagyok, mégis megragadtam a telefont
Hogy utoljára bocsánatot kérjek az összes nőtől, akit szerettem
A hívásaimra hangposta válaszolt, letettem
Én egy olyan ember vagyok, aki nem tud üzenetet hagyni a sípszó után***
 

Oldalak